Kolozsvár Általános Iskola és Összevont Óvoda

Csányi Adrienn, az iskola rendőre több alkalommal tartott bűnmegelőzési előadást a felsős tanulók számára.

Egyik délután ellátogattunk a XV. kerületi önkormányzat parkolójába, ahol a Paksi Atomerőmű tájékoztató kamionján lévő mozgó kiállításon megtudtuk, hogy mi a jövőnk energiája. Az elején elmagyarázták az atomenergia működését, és hogy mi található a kiállításon. Ezután néhány perces kisfilmet tekinthettünk meg a témáról. Bemutatta benne a Paksi Atomerőművet, az áramtermelés folyamatát és történetét. A film után szabadon megnézhettük a kiállított interaktív tárgyakat. Volt ott az atomenergiáról szóló kvíz, áramfejlesztő bicikli, melyet ki is lehetett próbálni, ezen kívül megfigyelhettük egy szerkezet segítségével a Magyarország területén elhelyezkedő atomerőműveket. Hogy megörökítsük a kiállításon való részvételünket, 5 forintosokból egy gép felhasználásával emlékérmeket készítettünk. Nagyszerű élmény volt részt venni ezen a programon, melyen nem csak jól szórakoztunk, de okosodtunk is!

Áprilisban az iskolánk is részt vett az idén ismét megrendezett katasztrófavédelmi versenyen. A helyszín a Szántóföldi út volt. Négy tanuló alkotta a Kolozsvár csapatát. Hat állomást állítottak fel az előre megadott témákban (vegyvédelem, navigáció, tűzvédelem, elsősegély, katasztrófavédelem), amelyeken sorban végig kellett mennünk. Mindegyiken ki kellett tölteni egy tesztlapot az elméleti részből, majd egy vagy több gyakorlati feladatot is meg kellett oldani. A feladatok befejezésekor az állomáson lévő szakemberek pontoztak minket, és az eredményt beírták a menetlevelünkbe, amelyet mindig magunkkal vittünk a következő állomásra. A gyülekező helyen egy nagy tábla mutatta a verseny pillanatnyi állását. Az utolsó állomás az egészségügyi volt. Már akkor olyan jól álltunk, hogy a 13 csapatból 5.-ek voltunk. Az utolsó feladatoktól függött, hogy hányadik helyen zárjuk a versenyt. Szerencsére megkaptuk ott a maximális 30 pontot. Így az összesítésben 2. helyen végeztünk, aminek nagyon örültünk. Több hasznos ajándékot és egy-egy szép érmet kaptunk.

Az egyik péntek délután ellátogattunk az Mezőgazdasági Múzeumba egy interaktív kiállításra. Először az emeleten berendezett tárlatot néztük meg, ahol óriástojások, csuhébábuk, kosarak és más kézműves termékek is voltak. A fafaragó bácsi még bemutatót is tartott, egy fagyis kanál kifaragása kevesebb, mint öt percig tartott. Egy másik asztalnál lószőrből és gyöngyből ékszereket készítettek. A kihelyezett tájékoztatókból megtudhattuk a húsvét és a húsvéti népszokások eredetét is. Ezután mentünk be az optikai illúziókról szóló kiállításra. Nagyon érdekes volt, ötfős csoportokban oldottuk meg a feladatokat. A múzeumban kiállított képek nagyon furcsák voltak. A fények, ábrák, tükrök együtt megtévesztették az agyunkat és a szemünket. Végül a jó megoldásokért még ajándékot is kaptunk. Örülünk, hogy elmentünk erre a különleges programra.

Közeledik április 11-e, József Attila születésnapja, a költészet napja. Ebből az alkalomból ismerjétek meg az idei, kerületi vers- és prózaíró verseny helyezett alkotásait!

A kis fókák ugrándoznak,
Anyjuk után sóvárognak.
Elveszik a halat tőle,
Vacsora lesz belőle.

Nők, férfiak, gyermekek,
eme sorrend mi’ furcsa
külön-külön csak szócska.
Nem értjük, miért vannak.
Hogy családot alapítsanak!
Férfi, nő s köztük a gyerekek:
így lesznek boldog emberek!
Ez az evolúció – ha nem tudnád,
ebből áll a világ.
Ha nem lennének
ilyen furcsa lények,
megállna az élet.
Nők, férfiak, gyermekek
most nem pusztán szavak,
hanem az életed s magad.

Nehéz a jóra nemet mondani,
A nagy dolgokat megoldani,
Nehéz mosolyogni, miközben belül sírsz.
Hidd el, harcot csak magaddal vívsz!

Mert nem tudni merre visz az út,
És hogy az úton ki merre fut.
Majd nehéz lesz választani,
De próbálj meg mindig a jó úton járni!

A nagy döntéseket egyedül kell meghoznod,
Nehéz lesz, mert mindig magaddal hordod.
Könnyebb lenne, ha lenne mellettünk valaki,
Aki segít a válaszokat megadni.

Sajnos nehéz az élet,
De majd csak túléled.
Fel a fejjel, s mindig előre,
A félelmeidet győzd le!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy bolygó. Naptól számolva a harmadik, és Földnek hívták sok-sok évig.

Ő volt szinte a legkisebb, színe kék, zöld, fehér, csúfolták is a többiek ezért. Nagyon szerény, pici, gömbölyű, okos és különb volt, mint a többiek. Bolygótársaival – Merkúrral, Vénusszal, Marssal, Uránusszal, Jupiterrel, Neptunusszal, Szaturnusszal -, és azok holdjaival együtt alkotják a Naprendszer belső és külső részét. A Nap közülük a legidősebb – „középkorú”- , aki egy csillag és a Tejútrendszerhez, vagy más néven a Galaxishoz tartozik. E Galaxis egy nagyobb és öregebb rendszer, tele hatalmas csillagvárosokkal. A Föld és társai is egy ilyen városhoz tartozik. Viszont nem csak egy Galaxis létezik. Sok millió van még rajta kívül.

Ám ennyi ismertető elég volt, térjünk vissza történetünk főszereplőjéhez, aki még nagyon-nagyon kicsi, szinte most jött létre. Még nagyon ügyetlen is. Még abban az időben a Tejút és még sok galaxis egy helyre hívták a Napot. A Nap el is ment, majd mikor odaért, megszólal a Tejút:

- Nyilván már láttad, hogy egy új bolygó születik hozzád közel, a vörös óriások között.

- Gömbölyű! - kiáltott fel sok galaxis, mire a Tejút lecsillapította őket.

- De az lehetetlen! Nevetséges! Hogy lenne már ő, hisz buta, kék, fehér és zöld színű! Mars a kiválasztott, már tudjuk – ordította felháborodottan a Nap. – Attól még, hogy gömbölyű, nem jelenti azt, hogy ő a kiválasztott! Lehet, hogy a prófécia hazudik.

- Nem, a prófécia soha nem hazudik! – kiáltott fel a Tejút. –Megmondja, hogy sok-sok millió év múlva létrejön egy gömbölyű alakú bolygó, amely még több milliárd évig tart fenn élőlényeket, és rengeteg ideig létezik majd ezek után. És most ki ért velem egyet?

- Akkor most talán esküdj meg, hogy felneveled és kitanítod mindarra, amit te is tudsz, de előbb vidd közelebb magadhoz a harmadik helyre!

- Héj! Vörös óriások, hagyjátok békén a Földet! – szólt rájuk komolyan. – Te meg gyere velem! Oda költözöl közel hozzám, de ne hagyd, hogy verjenek! Sajnálom Mars… de nem te vagy a kiválasztott – súgta még oda Marsnak. A Mars tudomásul vette és elment. Mikor odaértek, így szólt a Nap:

- Mindenben. A kinézetben, a formában, a tudásban és a képességekben is. De most ne ez érdekeljen, hanem inkább figyelj és tanulj!

Ezzel a mondattal el is kezdte a kis Föld oktatását. Míg teltek-múltak az évek, a vörös óriásoknak feltűnt, hogy ők háttérbe szorultak, és hogy csak a Földdel foglalkozik a fényt és meleget adó uruk. Úgy megutálták ezért ezt a bolygócskát, hogy egy nap felé tereltek egy óriási nagy meteort. A Föld épp aludt, a Nap meg éppen a mindennapos útját járta, és nem láthatta a közeledő veszélyt. A meteor csak száguldott és száguldott a kis bolygó felé. Nagy és erős hangjára felébredt a Föld, de mire reagálhatott volna, bumm… A meteor belecsapódott…

Mikor magához tért, körülötte volt a Nap, a Tejút, na meg persze a vörös óriások és barátaik.

- Mi történt? – kérdezte, és a hangján érezni lehetett a fájdalmat és a szenvedést.

- Nos… - kezdte el a Nap, és közben mérges pillantást vetett az óriásokra.

- Egy meteort eltérítettünk a pályájáról, és feléd küldtük… - bökte ki Szaturnusz végül.

- Ne aggódj, nem lett semmi bajod – mondta a Nap – De sokat kell pihenned, és két hónapig nem csinálhatsz semmit, csak keringhetsz!

Ezzel mindenki otthagyta őt pihenni. Míg telt a két hónap, észrevette, hogy, elkezdett „szőrösödni” a belsejében. Megrémült, így szólt a Napnak, aki most már egyetértett a Tejúttal és a többiekkel: tényleg ő a kiválasztott.

- Igen… és most itt az ideje, hogy elmondjam az igazat neked. Azért vagy olyan amilyen, mert te egy kiválasztott vagy.

Majd mindent elmondott neki érthetően, és mikor befejezte, megdöbbenve kérdezett vissza a Föld:

- Szóval… több faj és élet lesz rajtam odabent? – és megpróbált magába nézni.

- Igen. Több faj, amelyeket neked több milliárd évig kell fenntartanod. Ez a te sorsod. És az én feladatom, hogy ebben segítsek.

Miután megbeszélték, a Föld már kezdhette elsajátítani az élet táplálását és fenntartását. Ezzel telt el nagyon sok millió év, kialakultak a gerinces ősállatok, a dinoszauruszok. A dinók után pár ezer év múlva megjelentek a két lábon járó félig ember lények, akik állandóan két lábon jártak. Ekkor már több szárazföldi rész is létrejött. Nem meghatározott időnként bekövetkezett négy jégkorszak is, ami hol segített fenntartani a fajokat, hol pusztította őket.

Miután visszahúzódott az utolsó jégkorszak, sok ezer évig nem jelent meg újlétforma. Egy nap a Föld kapott egy értesítést, amiben ezt olvasta:

„ A kiválasztottnak! Föld, gyere el hozzánk ma! Beszélnünk kell veled valami fontos és sürgős dolog miatt! Üdvözölnek: a Galaxisok.”

Nagyon meglepődött, mikor elolvasta, de nagyon rossz érzése támadt, és már el is indult a Galaxisok felé. Sietett hozzájuk, és mikor odaért, így szólt hozzá a Tejút:

- Van egy szörnyű és egy jó hírem. A szörnyű az, hogy a Nap sajnos öregebb lett, a fényereje egy keveset csökkent, viszont nem súlyos az állapota.

- Nem, nem lett baja, viszont most térjünk át rád. Úgy értesültem, hogy már mindent tudsz, és már tudjuk, fent tudsz tartani rengeteg életet. Így ezentúl nem kell többet a Naphoz menned tanulni, és elfoglalhatod a Naptól a harmadik helyet. És most menj, köszönj el a Naptól, majd indulj a helyedre!

- Értem –mondta tudomásul véve a megváltozott helyzetet, nem akart vitatkozni velük, így már el is indult a Nap felé.
Miután elköszönt a Naptól is, megkereste a harmadik helyet tőle, és elkezdte megkerülni szépen lassan. Sok-sok évezredekig keringett jó tanítója körül, amíg ő adta a fényt a tanítványa élőlényeinek, akik már sokat fejlődtek. Egy nap megszületett egy meghatározó személy a Földön, aki után úgy számították az éveket, hogy a személy előtt és a személy utáni évek. Ezt a személyt Jézus Krisztusnak hívták, és ez a történet az ő születése utáni 2012. évben készült.

A helytörténeti vetélkedő döntőjét már mindannyian nagyon vártuk, hisz már rengeteg feladaton átrágtuk magunkat. Végül az utolsó megmérettetésre március 22-én, csütörtökön került sor. Előző nap különféle népi játékokban, a diótöréstől kezdve a gólyalábazásig próbálhattuk ki ügyességünket a Rákospalotai Múzeum udvarán. Másnap a Csokonai Művelődési Központban zajlott az utolsó összecsapás, a döntő. Nagyon sok érdekes, interaktív feladatot kaptunk, a legtöbbnél az eszünket és eddigi tanulmányainkat kellett használni kerületünk múltjáról. Sok előzetes feladattal is meg kellett birkóznunk, mint a makett-készítés, családtörténet írása vagy például egy időkapszula létrehozása. A legnagyobb kihívást az előző napon megírt színdarab előadása jelentette. Bár nagyon izgultunk, de szerencsére jól sikerült! A változatos feladtok végéhez érve kíváncsian vártuk az eredményhirdetést. Nagy meglepetésünkre elsők lettünk, aminek nagyon örültünk. Mindenki kapott névre szóló oklevelet és külön ajándékot, valamint nyertünk egy projektort az iskolának. A vetélkedőnek köszönhetően sokat megtudtunk kerületünkről és felejthetetlen élményekben volt részünk.

Március elején a Rákospalotai Szilas Néptáncegyüttes tartott rendhagyó néprajz órát a 4. és 5. osztályosoknak és a néptánc szakkör tagjainak. Az előadáson bemutatták a különböző régiók táncait és népviseletét mutatták be. Az együttes fennállásának 15. évfordulójáról ünnepi műsorral emlékeznek június 16-án a Csokonai Művelődési Központban. Aki kedvet érez a néptánchoz a Szilas együttesnél szívesen látják. További részleteket olvashatók az együttes honlapján! www.szilasneptanc.hu

Kora délután a negyedikesek és az ötödikesek a kistornateremben gyülekeztek. Zenészek (2 hegedűs, 1 nagybőgős,1 gordonkás), valamint 3 férfi és 3 nő fogadott minket régies táncos ruhában. Mikor mindeni elfoglalta a helyét az együttes vezetője bemutatkozott és a többieket is bemutatta. Elmondta, hogy a Szilas Néptáncegyüttestől jöttek, hogy egy rendhagyó néprajzi előadást adjanak elő. Megtudtuk, hogy céljuk a hagyományok, különösen a helyi, népi hagyományok őrzése és bemutatása. Mesélt a régi időkről, hogy mi volt akkor, és hogy milyen élvezetes szórakozás volt akkor juhásznak, csikósnak és pásztornak lenni. Táncoltak különböző páros táncokat, melyeket egykor a fiatalok jártak a régi idők mulatságaiban. Az előadók hívták a gyerekeket is, hogy táncoljanak velük. Sokat megtudtunk a viseletről, a hangszerekről, a szokásokról. Nagyon élvezetes és tanulságos program volt. Különösen az a része tetszett, amikor a végén az összes jelenlévő gyerek és a táncosok egy nagy kört alkotva közösen táncoltak.

Hétfő délután meglátogatott minket a Szilas néptánccsoport. Előadták azokat a táncokat, melyeket hajdan lagzikon illetve különböző ünnepeken táncoltak. Egy-egy bemutatott tánc után meséltek az eredetéről. Az egyik táncban például üveggel a fejükön egyensúlyozva táncoltak a lányok, a fiúk meg bottal ügyeskedtek. Ezután közülünk többen is kipróbálhatták a mutatványt. Sok mindent megtudtunk a népviseletről is. Arról is szó esett, hogy a ruhákon lehetett látni, hogy a család mennyire tehetős. A legények pedig tánccal hódították meg a lányok szívét. A vége felé járva volt egy közös körtánc, amiben mindenki részt veszt. Nagyon élvezetes volt ez a rendhagyó délután.

Márciusban az egyik délután ellátogatott hozzánk a Szilas néptáncegyüttes. Meséltek és táncoltak nekünk. Sok táncot bemutattak: csárdástól kezdve a legényesen át, a sapkatáncon keresztül a bottáncig. Rendkívül ügyesek voltak. A lányok fején először volt egy borosüveg, melyet egyensúlyozva táncoltak. A következő táncot a lányok éles, majdnem fülsiketítő sikongatással kísérték. Egy-egy népi játékot néhányan közölünk is kipróbálhattak, mint például a kalapadogatást. Többször is szünetet tartottak, hogy beszélgessenek velünk a népszokásokról. Mindenki örült ennek a rendhagyó néprajzórának.

Március 2-án, aki szeretett volna jönni, az megnézhette velünk a Dzsungel könyve című előadást. Mire megérkeztünk a Pesti Színház bejáratához, már mindenki izgatott volt. Beléptünk az aulába, és a szereposztás egy táblán állt előttünk: Ká a kígyó, Maugli az emberkölyök, Csí a keselyű, Balu a medve, Bagira a leopárd, Sírkán a tigris. Mellettünk volt a büfé, ahol mindenki saját ízlése szerint vásárolhatott.

Végre becsöngettek az előadásra. Eleinte nagy sötétség tárult elénk. Aztán kivilágosodott. A fiúk és a lányok elkezdtek táncolni s énekelni. Majd Mauglit elkezdték beavatni a farkasok közé, és megtanították neki neveiket. Ezután megjelentek a majmok és énekeltek nekünk. Be akarták fogadni őt majomkirálynak. Már csak egy gond volt, nem volt farka, így az egyik majomnak leszedték, hogy ráakasszák Mauglira. Ebből nagy vita tört ki. Megjelent Ká, a kígyó és elbűvölte a majmokat, ezzel megmentve Mauglit.

A falka gyűlést fújt, mert a táborhelyükön tanyázott Sírkán. Mikor a falkavezér elkezdett harcolni a tigrissel, a végeredmény az lett, hogy a falkavezér megsérült. Így Sírkánnak majdnem sikerült a farkasokat uralma alá hajtania. Ők meggondolták magukat, és inkább nem mentek bele, így falkavezér nélkül nem sokra jutottak a farkasok. Nem volt mit enni többé.

Kihaltak a farkasok. Balu, Bagira és Maugli ugyanezen a helyszínen gyülekeztek. Mivel Balu már nagyon öreg volt, szegény meghalt. Itt tapasztalta meg Maugli, hogy mi az a sírás. Ezután már csak egy célja volt. Megölni Sírkánt, mert ha a tigris bőrét kiteríti a Szent Kőre, csoda történik. Így megkereste a tigrist, és már el is kezdődött a harc. Végezetül Maugli megnyerte a viadalt. Valaki viszont el akarta tőle venni Sírkán bőrét. Az emberkölyök ezt nem tűrte.

Végül Maugli visszaszerezte a bőrt, és egy mozdulattal ráterítette a Szent Kőre.

Március 2-án, pénteken a felsőből körülbelül 20-an mentünk színházba két kísérővel: Elmer Kati nénivel és Kálmán Cili nénivel. A belvárosban található a Pesti Színház, ahol a musical volt. Bementünk a színházba, és elfoglaltuk a helyünket. Majd hirtelen minden elsötétült, és egy szegény falu jelent meg, benne egy Maugli nevű gyerekkel, ahol a természet istenéhez esedeztek, hogy legyen velük kegyes. Egyszer csak Sir kán a tigris megtámadta őket. Amíg a szülők feltartották a vadállatot, addig Maugli elmenekült, de végül a tigris megölte a bátor apát és anyát. Ekkor a gyermek a farkasokhoz került, akik megvívtak volna a tigrissel az ember kölyökért, de Balu a medve és Bagira a fekete párduc nem hagyta ezt, és végül a farkasok befogadták a kis árvát. A farkasok és a két barát derék fiúvá nevelték fel az embergyereket.

Ekkor sajnos Balu meghalt, ezért Maugli elkeseredésében elment az emberek falujába. Ott beleszeretett egy lányba, akit már eljegyezett a falu legtekintélyesebb vadásza. A vadász ezt megtudta, valamint azt is, hogy a tigris bőréért küzdenek. Ekkor Maugli megígérte, hogy: „Én akkor is megszerzem a tigris bőrét és kiteszem a gyűlés sziklájára!”. Mindenki kinevette, de ő ebben biztos volt, így távozott. Sír kán már várta, hogy megküzdjenek.

Nagyon izgalmas volt, természetesen Maugli legyőzte Sirkánt. A vőlegény éppen akkor ért oda és tátva maradt a szája: „Ez a bolond képes volt legyőzni a retteget tigrist?”. A nagy szócsatában Maugli eltörte a vadász puskáját. Ekkor megjelentek a keselyük, felkapták a tetemet és így szóltak „Hulla, Hopp!:)”. A vadász rossz hírt terjesztett az új lakóról, és mindenki félt tőle. A szerelme tudta, ki áll a dolgok mögött, és megszegte a törvényt: felmondta a házasságot, hogy Mauglival legyen.

Nekem nagyon tetszett az előadás, különösen a zenéje. Még napok múlva is dúdolgattuk az ott hallott dalokat. Szívesen elmennék máskor is ilyen izgalmas és érdekes előadásra.

Március 2-án, pénteken délelőtt az 1. és 2. osztályosok az Operettszínházban jártunk, és az Erdei kalamajka című előadást néztük meg. Nekem azért tetszett, mert nagyon vidám és vicces volt. Kedvenceim Diring, Dorong és Durung voltak. Sokat nevettünk rajtuk.

Március 10-én, szombaton zajlott a Magyar Csörgőlabda Bajnokság I. osztályának utolsó fordulója iskolánkban.

A bajnokságról a válogatott kerettagok edzője, Páni Róbert számolt be, aki rendszeresen tart csörgőlabda edzéseket.

A mérkőzésen a Vak Diákok Sportegyesülete és a Wesselényi Miklós Sportegyesület négy csapata játszott egymással.

Páni Róbert elmondta, hogy különleges sportágról van szó, amelyet a vakok és a gyengénlátók játszanak.

Amellett, hogy a csörgőlabda remek szabadidős és közösségépítő tevékenység a játékosok számára,

a rendszeres edzéseknek köszönhetően olyan komoly eredményeket értek el, mint például az Európai Bajnoki arany- és ezüstérem,

az athéni paralimpián elért VII. és a paralimpiai VIII. hely Sydneyben, a Calgaryban rendezett Világkupa I. hely,

valamint világbajnoki VI. hely. A későbbi edző először 1986-ban ismerkedett meg ezzel a sporttal a Vakok Általános Iskolájában,

ahol csörgőlabda szakkört vezetett. A bírói, játékvezetői vizsga letétele után 1990 óta a Vak Diákok SE egyik alapítójakén klubedzőként tevékenykedett,

majd 1997-2005 között, illetve idén január 1-től ismét a csörgőlabda válogatott edzője lett.Két éve irányításával alakult meg az első női csörgőlabda csapat.

A legközelebbi nagy megmérettetés a  Budapest Kupa nemzetközi csörgőlabda torna lesz 5 ország  részvételével

(Szlovénia, Horvátország, Csehország, Románia, Magyarország), melyet  szintén a Kolozsvár Általános Iskolában rendeznek.

2012. február 10-én az alsó tagozatosoknak koradélutántól egészen négyig, míg a felsősöknek háromtól hatig tartott a farsang. A felső tagozatnak kezdetben egy bűvész tartott előadást, melybe az 1. b osztályosok is bekapcsolódtak. A műsorban még a gyerekek is részt vehettek segédként. Mikor ennek vége lett, a táncos lábú tehetségek léptek fel, melyben a Zoltán Erika vezette tánccsoport, majd két ötödikes, Urbán Lilla és Mirk Adrienn mutatta be tehetségét. Fél óra múlva egy óriási táncolás kezdődött, ahol nemcsak az ilyen kiemelkedően jól táncolók, hanem az egész felső tagozat táncolhatott, vagy lehetett a játékbarlangba is menni, ahol egy jó kis pókerrel is tölthették az időt. A tánc-parti után vetélkedők következtek, amelyben volt újságpapíron táncolás, lufi diszkó, léggömbdekázás és fánkevő verseny. A kimerült nebulók most kipihenhették magukat, mert jött a tombola. Sok gyerek nagyon találó és szórakoztató ajándékot kapott. A nagyhangúak örülhettek, mivel a karaoke zenéit a diákok osztályonként választhatták. A választottak között szerepelt például: a 8 óra munka, Lehet zöld az ég, Fluor Tomi Mizu?, Tankcsapda, sőt még a Hupikék Törpikék főcímdala is. János bácsi, a „karaoke-mester”, az Azért vannak a jó barátok című dalt választotta. Végül egy kis tánccal zártuk az estét.
Mikor vége lett a bulinak, kicsit szomorúan, de élményekkel gazdagon mentünk haza. A 8.-osoknak remélem, nagyon tetszett az utolsó kolozsváros farsang!

A farsang előtt mindenki izgatottan várta, hogy milyen lesz idei farsang. Először egy bűvész előadását láttuk, sok trükköt mutatott be. Majd a zene felpezsdítette a hangulatot és kezdődhetett a tánc. A büfé is nagyon népszerű volt. Egy külön teremben pedig játékbarlang működött. Később játékok, vetélkedők fokozták a hangulatot: fánkevő verseny, újságtánc, lufi ügyességi. Majd a szerencsejegy sorsolás következett. Csúcsjátékokat lehetett nyerni. Utána karaoke volt. Mindenki énekelt, táncolt és jól érezte magát. Végül mindenki élményekkel tele ment haza.

Ardai Adrienn, Németh Katalin, Sághy Enikő 6.a

Közeledik a farsang ideje, ezért péntek délután a felsős napközi és az 5-6. osztályos diákönkormányzatosok farsangi dekorációt, plakátokat és a Velencei Karnevál hangulatát idéző álarcokat készítettek.

2012. február 4-én lelkes kis csapatunk ezúttal a Fővárosi Állat-és Növénykert által megrendezett tavaszváró Mackófesztiválon vett részt. Bár a tavasz helyett a tél érkezett meg kitartó hóesés formájában, mi azért nagyon jól éreztük magunkat.
       A barnamedvék és a jegesmedvék etetését figyeltük, s közben érdekes információkat kaptunk életmódjukkal kapcsolatban. Az állatkertben tett sétánk közben választ adtunk a Medvetélkedő kérdéseire. A barlangteremben jutalmat is kaptunk a sikeresen megoldott feladatokért. Mindenki készített magának egyedi macis kitűzőt is, és közelebbi ismeretségbe kerültünk Dörmögő Dömötörrel.
A hó pedig kitartóan esett. Boldogan csúszkáltunk a hóban, játszottunk ahol lehetett, „incselkedtünk” a kis gorillával, és megcsodáltuk, mekkorát nőttek az ősszel még oly kicsi állatbébik.

    Ragyogó hangulatban érkeztünk haza. Legközelebb is várunk minden kedves kirándulni szerető gyermeket és szüleit:

Az iskolánkban már második alkalommal hirdették meg a Filharmónia koncertsorozat programját. A Hubay Jenő Zeneiskolában ezúttal a Budapest Ragtime Band tartott zenei előadást. Mindenki nagy érdeklődéssel várta a koncertet, lassan megtelt a hangverseny terem. A zenészek bemutatkoztak, sőt a hangszereiket is bemutatták: zongora, dob, trombita, nagybőgő, klarinét, xilofon. Az előadás folyamán sok vidám zenedarabot ismerhettünk meg. A művelődés mellett sok humoros jelenet is szerepelt az előadásban. Mindenkinek nagyon tetszett, és nagy érdeklődéssel várjuk a következő programot.

· Szegedi Tanárképző Főiskola testnevelés-földrajz szakán végzett,
másoddiplomát szerzett a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán

A XV. kerület vezetése 2011 decemberében új elismerést adott át a kerület testnevelői részére. A kerület testnevelési munkaközössége megválasztotta a testnevelők TOP 10-es csapatát, melynek tagjai azok a testnevelő pedagógusok, akik munkájukkal és aktivitásukkal kiérdemelték a kollegák és az önkormányzat vezetésének elismerését. A csapat tagjai közzé választották kollégánkat, Gálfalvi Zsuzsánnát is, akivel ezen apropóból interjút készítettünk.

- Családi indíttatásból választottam ezt a pályát, mivel édesapám, sőt már a nagyapám is pedagógus volt. A testnevelés és a mozgás szeretetét szintén édesapámtól örököltem, mivel már egész kisgyermekként rendszeresen elkísértem a kézilabdaedzésekre. A másik ok, hogy szeretek gyerekek között lenni, szívesen tanítok.

- A sportágak közül a kézilabda áll hozzád a legközelebb, mint mondtad ez részben családi hagyomány. Mikor kezdtél aktívan kézilabdázni?

- A kézilabda az összes sportág közül a szívem csücske, alsó tagozatos koromtól igazolt játékos voltam, aktívan főiskolás korom végéig játszottam. Azóta inkább tanítom, örömömre szolgál, ha felfedezhetem, illetve tovább irányíthatom a felnövekvő tehetségeket.

- Iskolánkban a sportélet mindig magas színvonalon állt. Ezt több elismerés is bizonyítja.
Melyikre vagy a legbüszkébb, melyiket emelnéd ki?

- A legfontosabb az, hogy a tanítványainkat a mozgás szeretetére neveljük. Erre számos lehetőségünk van a délutáni sportfoglalkozások alkalmával is. A differenciált foglalkoztatásnak köszönhetően minden gyermeknek sikerélménye van. A legügyesebbek a kerületi és budapesti versenyeken is bemutatkozhatnak. A közös munka és együttműködés eredménye az iskolák közötti pontverseny megnyerése, ami 14 alkalommal sikerült. Ehhez feltétlenül szükség volt a kollegák összefogására. Örömmel vettük, hogy a Kolozsvár testnevelői munkaközössége 2009-2010-es tanévben az önkormányzat elismerését is elnyerte.

- A végzős osztályom felvételijének segítése, és sikeres részvétel a soron következő megmérettetéseken.

- 2009-ben csatlakoztam a RUNKIL SE-hez (Röplabda Utánpótlás Nevelő Központ Illés László) , azért hogy megtanuljam a játékot. Nagyon megtetszett, így már 2009-ben versenyszerűen játszottam, de még nem leigazolt játékosként.

- Az első versenyek után Illés László, a vezetőedzőm leigazolt a mini korosztály csapatába, aminek nagyon örültem, mivel a saját korosztályomnál feljebb kerültem. Ez azért nagyon szerencsés, mert így lehet igazán fejlődni.

- Az első sikereket a mini kategóriás csapattal értem el: 2010-ben budapesti mini korosztályban I. helyezést, az országos bajnokságon IV. helyezést értünk el, 2011-ben Székesfehérvári Mini Kupán I. helyet szereztünk, ahol a legkiemelkedőbb teljesítményű játékos díját kaptam meg. A Győri Kupán kétszer I. helyezést értünk el. Ebben a szezonban már a mini korosztály mellett a gyermekkorosztályban is játszhattam. Jelenleg pedig a felnőttek között is kipróbálhatom magam.

- A legnagyobb versenytársak budapesti viszonylatban a pestszentlőrinci Malév, az érdi Delta, országos viszonylatban a kaposvári, a szegedi, a kecskeméti csapatok a legerősebbek.

- Először is szeretnék korosztályos válogatott lenni, majd nagy kihívás, hogy a felnőtt válogatottak közé bekerülhessek. Távlati célunk, hogy a csapattal MB 2 –be és később az MB 1-be kerüljünk fel. De az első lépés, hogy bekerüljek a Kölcsey Ferenc Gimnázium sporttagozatára.

A felsős énekkarral már novemberben elkezdtük a felkészülést a december 20-ai karácsonyi műsorra. Nagyon sokat gyakoroltunk, Ági néni alaposan felkészített bennünket. A sok fárasztó nap után elérkezett a nagy nap! Mindenki nagyon várta már az estét. Amikor végre elérkezett a fellépés ideje, már mindenki szép ruhában, nagy izgalommal várta, hogy felléphessen. Sőt még a szülők is izgatottan várták a produkciókat.
Először a felsős kórus lépett fel, Ági néni vezényletével. Utána következetek A kis herceg jelenetei, illetve még sok szép hangszeres előadást hallhattunk, az angolosok énekeltek, a másodikosok pedig angyalkává változtak. Majd végül a keringő következett, a nyolcadikos lányok gyönyörű fehér ruhában jelentek meg. A lányok és a fiúk is ügyesek voltak. Úgy tűnt, hogy a szülőknek is nagyon tetszett a műsor, örültek, hogy szerepelni látták a gyermekeiket. Minden nagyon jól sikerült, de még nem volt vége. A karácsonyi vásár napján az egész iskola előtt újból előadtuk a műsort. Aznap még a karácsonyi vásárt is megtartottuk. A vásárban minden osztály sok színes áruval készült, főleg a kézműves portékák arattak nagy sikert. Szép dolgok voltak. Ezután eljött az ajándékozás ideje. Szerencsére mindenki jól érezte magát, és pozitívan zártuk a múlt évet.

Már a Mikulás is a karácsonyi műsorra való készüléssel telt. Váratlanul ért bennünket, hogy szerepelni fogunk A kis herceg című darabban. Eleinte megijedtünk a feladattól. Sok-sok próbán vettünk részt, sokat fejlődtünk, és egyre jobban megszerettük, főleg a táncot. Teltek-múltak a napok és egyszer csak eljött az előadás napja. Már az előző napi színpadi próbák is nagy izgalommal teltek, de főleg a főpróbán volt nagy az izgalom. Egész nap borzasztóan vártuk az estét. Amikor végre elérkezett, a műsort Kriszta néni és Imre bácsi nyitotta meg, miközben a fellépő gyerekek szinte remegtek az izgatottságtól. – Hála égnek nem mi kezdjük!- suttogtuk. A felsős kórus kezdte, Farkas Ági néni vezényletével. Gyönyörűen énekeltek. Ezután mi mutathattuk meg a tehetségünket, majd Sólyom Lili játszott egy fuvola darabot. A 3.a osztályos Hajnika előadta a Titanic főcímdalát szintetizátoron. Következett a rózsák tánca, amit már nagyon vártunk. Aztán az alsós kórus énekelt fuvolával és hegedűvel kísérve. A kis herceg folytatta útját, hogy új barátokra találjon. Kovács Tamara és Varga Sabrina furulya duettjével folytatódott az előadás. A kis herceg barátra lelt egy rókában. Ezután a másodikosok köszöntötték a telet. Végül a kis hercegnek el kellett búcsúznia új barátjától, de a lényeget megértette: „Jól csak a szívévvel lát az ember, ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan”. Amikor az előadás végén felcsendült a taps, varázslatos érzés fogott el minket. Tudtuk, hogy megérte a sok munka. A műsor zárásaként az angolosok énekeltek, majd Strausz Richárd kívánt Boldog Karácsonyt szavalatával, végül pedig a műsor a nyolcadikosok gyönyörű keringőjével ért véget.
Korfanti Rita, Mayer Lili 4. b

December 20-án, a nagy készülődés után eljött a nap, amikor előadhattuk az énekkarral a karácsonyi hangulatot idéző dalokat. Először a szülőknek adtuk elő. Aznap este mindenki nagy izgalommal várta az előadást. Amikor szép ruhában lementük a csarnokba, nagy meglepetésre láttuk, hogy több százan jöttek el megnézni a műsort. Rettenetes lámpaláz fogott el. Pár perc múlva Kriszta néni és Imre bácsi ünnepélyesen megnyitotta az előadást, és elsőként bennünket konferáltak fel. Elénekeltük a három dalt, a közönség nagyon hálás volt, mert fergeteges tapsviharral búcsúztattak minket. A Kis Herceg első jelene után, az alsós kórus lepett fel, majd a hangszeres előadások következtek. A másodikosok angyali játéka után az angolosok énekeltek, végül a nyolcadikosok keringője zárta a sort. Másnap a karácsonyi vásár napján is felléptünk a gyerekek előtt. Nagy sikerünk volt. Alig várom a következőt!

Eljött iskolánkba Preszmayer Katica azzal a felkéréssel, hogy ki szeretne menni a Csomópont nevű tehetségkutatóra. Az ötlött a fejünkbe, hogy mi lenne, ha elmennénk szerencsét próbálni. Kriszta néni kíséretében el is mentünk egy saját szerzeménnyel. Amikor megérkeztünk, nagy volt az izgalom. Sok versenyző volt, így sokáig tartott a tehetségkutató. Mindenféle zenei stílus volt, kezdve a rocktól a klasszikus zenéig. Sőt még táncosok is voltak. Végül előadtuk a dalunkat, amit hárman énekeltünk el (Berzéki Zsófia, Komjáti Emese, Kovács Tamara). A végén közösen is énekeltünk, sőt táncoltunk is. Nagyon jól éreztük magunkat.

Következő héten a Karácsony Benő Parkba mentünk énekelni. Kaptunk tiszteletjegyet, és kipróbálhattuk a dodzsemet. Itt is nagyon jól éreztük magunkat. A szervezőkkel és Réka nénivel elénekeltük közösen egy dalt. Amikor újra felléptünk a színpadra, görcsbe állt a gyomrunk, de amint elkezdtünk énekelni, minden elfelejtődött. Nagyon sokan tapsoltak, mert tetszett nekik. Irtóra örültünk, hogy sikerült az, amivel készültünk.

Cili néni megkérdezte, szeretnék-e indulni a kerületi elektrografikai versenyen. Egyből vállaltam. Tudtam, hogy rajzolni nem tudok, de egy próbát megért. Nagy izgalommal vártam a versenyt. A Szent Korona iskolába vezető úton végig a különböző rajzprogramokról beszélgettünk. Mikor megérkeztünk, nagy csönd fogadott minket, bár már a többi versenyző is ott volt, de ők is úgy izgultak, mint mi. Még a zsűri is suttogva beszélgetett. Hamarosan kisorsolták a témákat. Nekünk a havas erdő állatokkal jutott. 45 perc állt rendelkezésünkre. Amikor a gép elé ültem, kicsit bizonytalan voltam, mert nem tudtam, mit rajzoljak. Némi gondolkodás után azonban kitaláltam, és onnan már könnyű volt megvalósítani az ötleteimet. Az eredményhirdetéskor ismét nagyon izgultam, hogy vajon mire volt elegendő a munkám. Amikor 3. helyezettként az én nevemet mondták, nagyon örültem. Azóta ezt a történetet már sok mindenkinek el kellett mesélnem.

December 8-án részt vettem a kerületi elektrografikai versenyen. Elmondták, hogy a rajztudás a legfontosabb. A műveket paintben kellett elkészíteni. Én egy emberkét rajzoltam, aki a vásárban az áruk között nézelődik a hóesésben.. Nem is hittem volna, de II. helyezést értem el. Nagyon boldog voltam.
Koltai Emese 8.a

December 6-án járt a házakban a Mikulás. De nemcsak ott, hanem a Kolozsvár iskola osztályaiban is. A Mikulás nem egyedül, hanem kísérőivel: két krampusszal és négy rénszarvassal érkezett. Bejárta az összes osztályt, és mindenkinek adott valami finomat. De ez azért nem volt olyan egyszerű, mivel a Télapó egy kicsit kérette magát, hogy megérkezzen a szarvasok segítségére is szükség volt: énekeltek illetve elfurulyázták a Hull a pelyhes című dalt. Végre megérkezett a Télapó, aki nagyon jókedvű és humoros volt. Kár, hogy vége, de nem kell bánkódni, jövőre újra eljön!

Pantomim előadás
Mikulás alkalmából az alsós kisdiákok Karsai János pantomim művész előadását
tekinthették meg a diákönkormányzatának támogatásával.

Egy szép keddi napon négy pantomim előadó jött az iskolába, és humorosan előadott mozgásformákat mutattak be. Nagyon érdekes volt, hogy szavak nélkül is értettük a történeteket. Nekünk az tetszett a legjobban, amikor egy lepkét kergetett. Olyan volt, mintha igazán ott lett volna a lepke, pedig nem is volt ott! Vicces volt, humoros és játékos az egész. Mindenki jókat nevetett, amikor véget ért az előadás nagyon szomorúak lettünk, de végül örömmel és élményekkel gazdagodva mentük vissza az osztálytermünkbe. Mindenki boldogan mesélt el otthon ezt a jó napot!

Hétfő reggel indultunk osztályfőnökünkkel, Csilla nénivel és testnevelő tanárunkkal, Józsi bácsival korcsolyázni a Czabán Általános Iskolához. Az 5-ös busszal pillanatok alatt ott voltunk. Gyorsan átvettük a korit, és mentünk a jégre. Eléggé enyhe volt az idő, emiatt a pályán tócsák kezdtek kialakulni. Fél óra múlva eleredt az eső, de ez sem szegte kedvünk, sapkában, kapucniban korcsolyáztunk tovább. Nagyon jól éreztük magunkat, sajnáltuk, hogy az egy óra elteltével vissza kellett indulnunk az iskolába.

A korcsolyázásnak az kisebbek is nagyon örültek (1.b, 1.a).

A 4.osztályosok is vidáman vették az akadályokat.

Színházlátogatás

Rómeó és Júlia musical

November végén a felsős diákok számára Éva néni és Kriszta néni színházlátogatást szervezett. A Budapesti Operettszínházba mentünk el megnézni a Rómeó és Júlia című musicalt. Nincs olyan ember, aki ne ismerné Shakespeare egyik legnépszerűbb művét. 2011 novembere óta fiatal színészek kaptak szerepet a műben, Rómeót Kocsis Dénes játszotta, akit az egyik tehetségkutató válogatójából már ismerhettünk, Mercutio szerepét pedig Brasch Bence alakította. Úgy tűnt, mintha már ők is több éve játszanák a darabot, mint korábban a Rómeót alakító Dolhai Attila vagy a Mercutio-t játszó Bereczki Zoltán. A szereplők mellett a történet is nagyon tanulságos volt, melynek egy igazán szép feldolgozását láthattuk. Remekül éreztük magunkat. Köszönjük, hogy egy ilyen nagyszerű élménynek a részesei lehettünk!

„ Édes hazánk, rólad zeng dalunk” címmel rendezte meg a Rákospalotai Ipartestület immár harmadik alkalommal kerületi szavalóversenyét.

Iskolánkat Strausz Richárd és Hevesi Deján 8.a osztályos tanulók képviselték. Petőfi Sándor Magyar vagyok és Arany János Rendületlenül című versét adták elő november 25-én a Csokonai Művelődési Központban. A népes zsűri elnöke Bezerédi Zoltán, Kossuth-díjas színművész volt. Versenyzőink különdíjként a mogyoródi gokart pályára kaptak egy-egy szabadjegyet.

Koncertsorozat a Hubayban

Az idei tanévben a XV. kerületi önkormányzat támogatásával a 6-7. osztályosok zenei koncertsorozaton vehetnek részt. Az első előadást novemberben tartották, ahol tanulóink népi hangszerekkel ismerkedtek meg.

Első alkalommal a Hubay Jenő Zeneiskolában egy népzenei hangversenyen voltunk. Az előadáson Erdélyből érkezett zenészek mutatták be, hogy milyen hangszereken játszottak a Keleti-Kárpátok lakói. Nagyon érdekes volt az előadás, olyan különleges hangszereket hallhattunk, mint például a tilinkó, a koboz, emellett erdélyi népdalok is felcsendültek. Az előadás alatt megismerhettük az őseink által egykor használt hangszereket.
Kíváncsian várjuk a következő koncertet!

Az 1956-os forradalomra és szabadságharcra október 21-én emlékeztünk meg iskolánkban.

A tornacsarnok képzeletbeli múzeummá változott, ahol egy nagymama kalauzolta végig unokáját az 56-os kiállítás képei között. A régi történetek hallatán „megelevenedtek” a fotók szereplői: először az október 23-ai tüntetés részesei lehettünk, majd a harcok hősies és szomorú pillanatai tárultak elénk, s végül a megtorlás, az emigráció fájdalmas hangján szólaltak meg a szereplők . A szép szavalatok, a műsor zenei betétei hitelessé és érzelmessé tették a megemlékezést, néhányan meg is hatódtak. Köszönet a szereplőknek. Ők a következők: Elmer Zsófia, Koszorus Dorottya, Papp Zita, Sándor Bettina, Sólyom Lili az 5.b-ből, Berzéki Zsófia, Fehér Máté, Komjáti Emese, Kovács Tamara a 6.b-ből, Bottlik Flóra, Keszthelyi Dóra, Lakatos Csaba a 7.a-ból, Hartyányi Gergő, Szabó Bendegúz a 7.b-ből, Bognár Alida, Heves i Deján, Konczert Klaudia, Strausz Richárd, Svachulay Mihály, Takács Anna, Tamás Ferdinánd a 8.a-ból és Ignácz Vivien a 8.b osztályból.

Köszönet tanáraiknak : Elmerné Istenes Katalin, Fehér Imre, Tóthné Varga Csilla ( a műsor szerkesztői és betanítói), Farkas Ágnes ( a kórus felkészítője), Kálmán Cecilia ( hangosítás ), Törökné Varga Csilla ( díszlet).

Egyik péntek délután a felsősök közül a napközisek és még néhányan Csilla nénivel és Kriszta nénivel elmentünk a Fővárosi Növény- és Állatkertbe, ahol éppen Halloween volt. Először az oroszlánokat néztük meg. A hím oroszlán le- föl járkált, míg a nőstény oroszlánok lustálkodtak a földön. Utána a tigriseket néztük meg. Nagyon kíváncsiak voltunk a nemrég született kistigrisekre! Nem csalódtunk! Kiderült, a kistigrisek már nem is olyan kicsik, és nagyon szeretnek egymással verekedni, incselkedni. Sokáig figyeltük őket, hiszen ritka alkalom, hogy három tigriskölyköt láthatunk egyszerre játszani. Ezután még sokféle állatot láttunk, jártunk például a majomházban, ahol orángután- és gorillakölykökkel is találkoztunk. Nagyon viccesek voltak. Végül az állatsimogatóba mentünk, ahol a kecskék mellett még egy lámát is találtunk. Nem értettük, hogyan kerül oda…
Nekem ismét nagyon tetszett ez a program, máskor is szívesen mennék.
I love you, Állatkert!

2011. október 22-én /szombaton/ a kirándulni szerető gyerekek egy hosszú, de nagyon szép túrán vettek részt az őszi erdőben. A táv 15 km volt. Kismarosig vonattal utaztunk, majd a Morgó – hegy meredek emelkedője után egy kellemes erdei sétát tettünk Törökmezőig. Itt a turistaház mellett fogyasztottuk el ebédünket, és élveztük a cicák, a kutyus és egyéb házi állatok társaságát, a játszótéren pedig egy jót játszottunk. A Fehér – forrás csoportnál megtöltöttük kulacsainkat friss forrásvízzel, majd tovább indultunk Zebegény felé. Séta közben az erdő is egy óriási játszótérré változott, hiszen a Malom-patakon való átkeléshez nagy fantáziára volt szükség. Zebegényben, a cukrászdában finom süteményt ettünk. Legközelebb novemberben megyünk, mindenkit szeretettel várunk:
Zsuzsa néni és Mónika néni

Október 14-én a Kolozsvár iskolában az egészségé volt a főszerep. Ezen a rendhagyó napon a kerületi védőnők, Rádiné Mészáros Ágota, Schmidt Ágnes és Tóth Beáta tartottak előadásokat az egészséges életmódról, a helyes táplálkozásról, a megfelelő higiénia fontosságáról. A gyerekek nagyon élvezték, hogy játékos formában ismerkedhettek meg a kórokozók veszélyeivel, a betegségek megelőzésének módszereivel. A fogmosás íratlan szabályait Dr. Fehér Hajnalka doktornő segítségével sajátították el a kisdiákok. A végzős évfolyamok számára a kerületi drogprevenciós alapítvány munkatársa, Sípos Zoltán rendhagyó osztályfőnöki órát, Rádiné Mészáros Ágota pedig felvilágosító előadást tartott. A nap folyamán a mentősök és a katasztrófavédelem munkájával is megismerkedhettek a gyerekek, megnézhették egy mentőautó és egy katasztrófavédelmi jármű működését. Mialatt az aszfaltrajzversenyen a legkisebbek ügyeskedtek, a nagyobbak csoportokat alkotva lázasan gyártották az egészséggel kapcsolatos legkülönfélébb közmondásokat, feladatokat. Kicsik és nagyok körében egyaránt a legnépszerűbb program a zöldségfaragás volt, melynek során ötletes zöldségszobrok, alkotások születtek. Természetesen a sport se maradt el, egész nap fociztak, kosaraztak, vetélkedtek az osztályok.
Reméljük, mindenki jól érezte magát ezen napon. Köszönjük Prohászka Lajosné kerületi vezető védőnő szakmai segítségét és az iskolai alapítvány anyagi támogatását.

- Milyennek látja szülői szemmel a Kolozsvár iskolát?

- Kísérő szülőként sok iskolai programra, kirándulásra, táborba eljutottam. Számos alkalommal vettem részt különböző rendezvényen, vállaltam tevékeny szerepet az iskola életében. Szívesen segítettem az iskolai bálok szervezését, a papírgyűjtések lebonyolítását. Személyiségemből adódóan kezdettől fogva jó kapcsolatot ápoltam a szülőkkel és a pedagógusokkal. Nagyszerű érzés látni, hogy az iskola bővelkedik a programokban, és örülök, hogy egy kicsit mi szülők is részesei lehetünk.

- Erre jó alkalom volt az egészség-nap, melyen a Szülői Munkaközösség vezetőjeként szintén részt vett. Mely programokat találta a leghasznosabbnak?

- Érdekesnek és tanulságosnak találtam a programokat. Felnőttként is érdeklődve hallgattam a mentős és a katasztrófavédelmi munkáról szóló beszámolókat. A gyerekek nagy élvezettel próbálták ki a mentős felszereléseket, a katasztrófavédelem által használt védőruhát, bemutatták nekik a sérültek szállítását, sőt az újraélesztés módját is láthatták.
Különösen hasznosnak találtam a végzősök számára tartott felvilágosító órát, nagyon érdekes volt az előadás, a diákok szakszerű tájékoztatást kaptak. Meglátásom szerint a mai gyerekek nagyon tájékozottak, a védőnő a kényes kérdésekre adott frappáns válaszaival elnyerte a fiatalok bizalmát.
Az alsó tagozatosok számára tartott fogászati előadáson a doktornő elmagyarázta a gyerekeknek a fogmosás fontosságát, valamint bemutatta a helyes technikát is. Az előadás végén kis ajándékokat és tájékoztató füzetet kaptak.

- Milyen egyéb érdekességet látott ezen a napon?

- A nap egyik különleges eseménye volt a faültetés. Az egészség-nap tiszteletére fát ültettünk, ezzel is tettünk egy kicsit a környezetért. Jó volt látni, ahogy kicsik és nagyok körbeállták a fát.
Különleges program volt még a zöldségszobrászat is, mindig elcsodálkozom, hogy a gyermeki képzelet mennyire határtalan. Faragás közben jól éreztük magunkat, nevettünk és kóstolgattunk. Az alkotások ötletesek, mi pedig egészségesebbek lettünk.
Azt is jó volt látni, amikor a legkisebbek telerajzolták az iskola udvarát, sok színes rajz született. Szívesen benéztem volna a közmondás kereső órára is, de sajnos minden nem fért bele.

- Összességében milyen érzésekkel zárta ezt a napot?

- Úgy éreztem ezután a nap után, hogy olyan sok élményt kaptunk a gyerekkel együtt, hogy érdemes elgondolkodni a folytatáson! Örülök, hogy egy ilyen nagyszerű napnak én is a részese lehettem. A szülők és a gyerekek nevében is köszönjük az Alapítvány támogatását, és a szervező védőnők és pedagógusok munkáját.

Egy nap az egészségért

Alig vártuk, hogy elkezdődjön ez a különleges nap. Becsöngettek, majd elkezdtük megoldani a feladatokat. Keresztrejtvény volt az első, majd egészséggel kapcsolatos közmondásokat kellett kirakni. Aztán egy egészségről szóló tanácsot kellett megfejteni, amiből csak néhány betű volt meg adva. Nekünk ez jött ki: rendszeresen moss fogat! A következő órán egészségügyi kérdőívet töltöttünk ki. Gyorsan eltelt ez az óra, utána jött a zöldségszobrászat. Mi egy nyulat akartunk készíteni, de végül macska lett belőle, és még egy virágot is sikerült csinálni. A nap végén sporttal zártunk, és játszottunk egy jót.

Őszi kirándulások
A fagy birodalma

Október 7-én az osztályok őszi kirándulásra mentek. Többek között jártak a Budakeszi Vadasparkban, az Állatkertben, a Parlamentben, Százhalombattán a Régészeti Parkban, a Csodák Palotájában, a Planetáriumban, valamint a Vajdahunyadvárban.

Október 7-én az 5. osztályosok a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban jártak. A múzeum csodálatos környezetben, a Városliget szívében található.
Már több kiállításon voltunk ebben a múzeumban, most a „A fagy birodalma” című interaktív kiállítást néztük meg, amely a Föld Északi- sarkának és Déli- sarkvidékének életét mutatta be. Rengeteg érdekességet tudtunk meg ezekről a zord vidékekről, ahol több hónapot kell várni az első napsugárra. Vannak olyan időszakok, mikor az égbolt kísérteties zöld fényben úszik. A kiállítás több állomásból állt, mindenhol érdekes kérdések vártak ránk. A válaszokat nekünk kellett megtalálnunk a kihelyezett képek alapján. Nagyon sok érdekességet tudtunk meg erről a titokzatos világról. Mindenkinek ajánlom a kiállítás megtekintését.

Csodák Palotája

Az osztálykirándulás napján mi 6. osztályosok a Csodák Palotájába látogattunk el. Különbusszal utaztunk a helyszínre. Sok érdekesen működő játékot kipróbálhattunk, mint például az árnyékszoba, ahol lefényképezhettük az árnyékunkat. Emellett voltak logikai játékok is, az ördöglakat és társai. Mindenkinek nagyon tetszett ez a program, és bár már közülünk sokan jártak itt korábban, ennek ellenére nagyon élveztük.

A Kolozsvár Utcai Általános Iskola tanulói október 6-án megemlékezést tartottak Aulich Lajos volt honvédtábornok emléktáblája előtt. A Kolozsvár Iskola műsorát a Száraznád Nevelési és Oktatási Központ diákjai is meghallgatták, majd mind a két intézmény képviselői elhelyezték koszorújukat az emléktáblánál.

A Kolozsvár Általános Iskola 20 tanulója, szülők és pedagógusok kíséretében erdei iskolai programmal kezdte a tanévet Szovátán. Az erdélyi utazást az iskola alapítványa a XV. kerületi önkormányzat által kiírt pályázaton elnyert összeggel támogatta.
A szovátai Teleki Oktatási Központ biztosította az erdei iskola székhelyét, ahol a házigazda Szolláth Hunor volt. Az egy hét alatt a csoport végigjárta Erdélyt, a nyugati kaputól a keleti kapuig, a Királyhágótól a Békás-szorosig. Először Mátyás király szülővárosát, Kolozsvárt fedezték fel, majd megnézték Marosvásárhelyen a Kultúrpalotát és a várat, ellátogattak Parajdra a Sóbányába, a fazekasságáról méltán híres Korondra. Az egész napos kirándulás alatt, Répás tetőn megcsodálták a páratlan szépségű tájat, majd túráztak és szalonnát sütöttek a gyerekek. A csillagtúrák kiinduló pontja Szováta volt, melyet alaposan bebarangoltak. Felfedezték a környező tavak élővilágát, megismerték a környék geológiai jellemzőit, kulturális és természeti értékeit. A tanulás mellett kikapcsolódásra is jutott idő: fürdés a Medve-tóban, játék az erdőben, éneklés a túrákon, székely kapu készítése a kézműves foglalkozáson. Utolsó napjukat a Gyilkos-tó legendája és a Békás-szoros szépsége kísérte.
Köszönjük az iskolavezetés és az alapítvány támogatását!

Hosszú utazás után késő este érkeztünk meg szálláshelyünkre , a szovátai Teleki Oktatási Központba. Útközben Kolozsvárra is betértünk, ahol megnéztük Mátyás király szülőházát. A következő napot a csapatok megalakításával kezdtük , így a hét végégig együtt oldhattuk meg a játékos feladatokat. A Medve-tó közelében laktunk, így már másnap felfedezhettük a környéket, és fürödtünk a gyógyvízéről híres tóban is. Különleges élmény volt, mert a magas sótartalma miatt szinte lebegtünk a vízben. Minden nap kirándultunk, voltunk Korondon, Parajdon a sóbányában, jártunk Marosvásárhelyen, túráztunk a Répás-tetői kilátóhoz, eljutottunk a Békás-szoroshoz és a Gyilkos-tóhoz. Utunk során csoportunkat Szolláth Hunor, a Teleki Központ munkatársa kísérte végig. Gyönyörű helyeken jártunk, a természet egyik legszebb arcát mutatta nekünk. Amellett, hogy sok új ismeretre tettünk szert, esténként játékra és szórakozásra is jutott idő. Csodálatos élményeket szereztünk!
Ha, lehetőségetek lesz, induljatok útra jövőre Ti is!

Varga Sabrina 6.b

Reggel, amikor felkeltem, alig vártam, hogy anyu elvigyen a buszhoz, és induljunk Erdélybe.
A hosszú út után amikor megérkeztünk, meleg fogadtatásban részesültünk. Az első napot Szováta felfedezésével kezdtük. Egy hét alatt sokfelé jártunk, kirándultunk Korondra és Parajdra, a Medve-tóhoz, a Békás-szoroshoz és a Gyilkos-tóhoz. Megmásztuk a Répás-tetői kilátót, szalonnát sütöttünk, és az úton hazafelé pedig jókat énekeltünk. Olyan gyorsan eltelt a hét, hogy nagyon sajnáltam, amikor véget ért. Megfogadtam, hogy még feltétlenül vissza fogok menni.

Régóta ápolgatott vágyunk vált valóra a Balaton kerülő bringatúra engedélyezésével. Gyors szervezés után 12 fővel vágtunk neki a nagy megmérettetésnek. Szeptember 16-án pénteken 6 óra 15 perckor találkoztunk az iskola előtt, és negyed óra múlva nekivágtunk a fővárosi forgalomnak, hogy időben megérkezzünk a Déli pályaudvarra. Már az első km megtétele után két kerékpár is megadta magát. Ideges légkörben gyors javítás után robogtunk tovább úti célunk felé. Az amúgy is kaotikus fővárosi kerékpározási feltételeket a Nemzeti Vágta miatt bevezetett forgalomelterelés is nehezítette. Az első akadályt sikeresen vettük, épségben elértük a vonatunkat. Megnyugodva, várakozással telve, gyorsan elrepült a vonaton eltöltött 2 és fél óra, és nyugati irányban nekivágtunk a Balaton megkerülésének. Kezdetben nagyon lassan haladtunk, nehezen találtuk meg a mindenki számára elfogadható tempót, amivel még esélyünk lehet a tó megkerülésére. Szépen, lassan mindenki ráérzett a számára gazdaságos pedálfordulatra, a váltót is egyre többen tudták helyesen kezelni. Elkezdtünk haladni. A szántódi révnél szemrevételeztük a ránk váró feladatot, ettünk, ittunk, pihentünk egy keveset, majd tovább indultunk. Tapasztalt Balaton kerülőként Józsi bácsi vezette a sort és Zsuzsa néni zárta. A közbenső helyekért időnként ádáz küzdelem zajlott. A balatonszemesi szabadstrandon tartottunk egy hosszabb pihenőt. Ettünk, ittunk, és néhányan fürödtek is a Balatonban. Nosztalgiával gondoltunk utolsó balatoni sporttáborunkra. Többen elbeszélgettek a kedves somogyi emberekkel. A Szemes- Fonyódliget szakaszt meghúztuk egy kissé, így időben elértük a szálláshelyünket. A déli part legnagyobb gyermektáborában 12-en lötyögtünk utolsó vendégekként a táborzárás előtt. A vacsoránk szezonvégi művacsi volt, mirelit húskészítmény sültburgonyával, uborkával. Amíg a csapat Zsuzsa nénivel strandolt a Balatonban, én kiürítettem a hátizsákom, a kerékpáros táskáim, és beszerző útra indultam. Egy nemrég épült élelmiszer áruházban alaposan bevásároltam. Roskadásig megpakolva visszakerekeztem a táborba és megtöltöttem a hűtőszekrényt élelmiszerrel. Pótvacsorát és bőséges reggelit biztosítottunk az első esti vásárlásból. Szombaton korán keltünk, a szabadban kőasztalokon reggeliztünk, majd ismét útnak indultunk.

A déli part végénél Balatonberényben megálltunk a Tekergő nevű hangulatos kerékpáros pihenőhelynél. Az óriás Balaton térképen a gyerekek kíváncsian keresgélték, méregették az előttük álló utat. A pihenő elhagyása után hamarosan gyönyörű, vadregényes szakasz következett. Kissé elgyötörten megérkeztünk Keszthelyre. Kerestünk egy kellemes kemencés pizzériát, ahol némi várakozás után degeszre ettük magunkat, majd irány Zánka. Útközben néhányan már átvitt értelemben sem tudtak a fenekükön megülni. A Badacsony oldalában keservesen fogytak a kilométerek, próbára téve türelmet, erőt, állóképességet. Leereszkedve a Badacsonyról szelídebb szakasz következett. Tanulóink csodálkozva néztek vissza a déli partra, mekkora távolságot hagytunk már magunk mögött. Egy rövid révfülöpi fagylaltozás után fogvicsorgatva ültünk vissza a nyeregbe és csak tekertünk és tekertünk. Már erősen szürkült az ég alja amikor áthajtottunk a zánkai főbejáraton. A megtett 94 km után vacsoráztunk, lesétáltunk a kikötőbe, majd fürdés, fogmosás, alvás szerepelt a programban. Fiaink és leányaink még kiharcoltak maguknak egy esti társasjátékozást, de a játék végeztével igen gyorsan elcsendesedett a csapatunk. Vasárnap mindössze néhány szem keksz jutott mindenkinek az első rövid szakasz megtételéhez, aminek célja egy bőséges reggeli elfogyasztása volt. Találtunk egy kultúrált bevásárló helyet, asztalokkal, padokkal, szóval mindennel amire szükségünk volt. Miután kellőképpen feltöltöttük az energia raktárakat Balatonfüred felé vettük az irányt. A füredi sétányon találkozott a sor eleje és vége, megörültünk egymásnak Zsuzsa nénivel, egy kávéház teraszán megbeszéltük az út viszontagságait, és a további feladatokat. Füreden a biztonság kedvéért – mivel vasárnap volt – ismét feltankoltuk élelmiszerkészleteinket. A vasárnapi kilométerek gyorsan fogytak, mert az út enyhén lejtett, így hamarosan megérkeztünk Csopakra. Ebéd után a változatosság kedvéért ismét nyeregbe szálltunk és Balatonkenese felé haladtunk tovább. Kenesén egy kellemes vízparti, teraszos nyaralót béreltünk, saját stéggel, nádassal, gyönyörű kilátással a Balaton keleti medencéjére. Házigazdánk egy kedves, nyugdíjas matematika tanárnő volt. Volt itt fürdés a Balatonban, üldögélés, mókázás este a stégen, gyümölcstea kortyolgatás a teraszon. Eljött a túra utolsó napja. Hétfőn korai reggelizés után nekivágtunk az utolsó 30 km-nek ami bővelkedett kemény kaptatókban. Mivel a vonatunk 11 óra 46 perckor indult Siófokról folyamatosan tempósabb haladásra kényszerítettem csapatunkat. Megéhezve, fáradtan de elértük a vonatot. A vonaton eszegetve, iszogatva, beszélgetve egy kicsit elgyötörten zötykölődtünk a főváros felé. Már csak a budapesti forgatagot kellett túlélnünk és akkor teljesítettük kitűzött célunkat.

Köszönet Zsuzsa néninek, a túra résztvevőinek, a nem kis anyagi áldozatot vállaló szülőknek, és nem utolsó sorban a túrát támogató iskolavezetésnek.

A harmadikosok ismerkedtek a Budai várnegyeddel.	3.a osztály a Halászbástya előtt.
4.a osztály a Régészeti Parkban járt.	4.b osztály a Régészeti parkban.